A Debreceni Művelődési Központ munkatársai szeptember 3-5. között szakmai kirándulás keretében Erdélyben jártak.
Utunk első állomása a „kincses” Kolozsvárra vezetett, ahol a főtéren megtekintettük Mátyás király lovas szobrát. Koszorút helyeztünk el a dicsőséges király szülőházánál, valamint Bocskai István hajdani szülőházánál, a mai erdélyi Sapientia Tudományegyetem rektori hivatalánál.
Következő úti célunk Gyulafehérvárra vezetett, abba a városba, ahol már 1009-ben, Szent István király döntése értelmében, római katolikus püspökség működött. Megtekintettük a gyulafehérvári székesegyházat, amelynek falai között nyugszanak a magyar történelem kimagasló személyiségei, úgymint Hunyadi János, Hunyadi László, János Zsigmond, Bocskai István, Bethlen Gábor, Báthory István. Szarkofágjaiknál emlékkoszorút helyeztünk el.
Gyulafehérvárt követően Nagyenyeden álltunk meg, ahol a vár falánál az 1849 januárjában történt enyedi genocídiumra emlékezve helyeztük el a kegyelet virágait.
Kirándulásunk másnapján megmásztuk a Torockón található 1130 méter magas Székelykövet. A 15 fős kiscsapat valamennyi tagja hősiesen teljesítette a nem egyszerű, kihívásokkal tűzdelt távot, de a csodálatos panoráma minden nehézségért kárpótolt bennünket. Szomorúan tapasztaltuk, hogy nem sokkal előttünk román nemzeti színekre festették át a Székelykő magyar nemzeti trikolórját, ami úgy tűnik nemzetek közötti „játékká” alakult az évek alatt, hisz hol ez, hol amaz nép fiai festegetik saját nemzeti színeikre a magasságjelzőket. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, de a legutóbbi munkálatokat követően a festékes dobozokat már nem volt érkezésük eltakarítani a román atyafiaknak. Ebből is láthattuk, hogyan is becsülik meg az annak idején „nehezen” megszerzett Erdélyt. Azoknak, akik majd véletlenül arra járnak fehér és zöld festékszórókkal, ajánljuk, hogy ugyanígy soha ne járjanak el a fölöslegessé vált szeméttel ezen a gyönyörű, áldott földön.
Felemelő élmény volt a hegytetőn találkozni komáromi bakancsos honfitársainkkal, és egy közös fotó erejéig összekapaszkodnunk. Az élményt mindenkinek kívánjuk, soha nem feledjük.
Kirándulásunk harmadik napján a Tordai hasadékban túráztunk, ahol szintén csodálatos természeti látványban volt részünk. Ezt követően leereszkedtünk a Tordai sóbányába, amely monumentális mélységével ejtett ámulatba bennünket.
Mindenkinek üzenjük, hogy életében legalább egyszer utazzon el az egyik legszebbnek tartott erdélyi településre, Torockóra és mássza meg a Székelykövet! Más emberként fog visszatérni.
A DMK munkatársai
