Január 23.–február 16. 
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA 
Az ember és környezete - Portrék Erdélyből - Konyhás István fotókiállítása
Megnyitó: január 23-án, 17 órakor 
Megnyitja: Süli István fotóművész

Konyhás István egészen fiatalon, 1986-ban, középiskolás korában kezdett fotózással foglalkozni. Akkoriban ez a természetjárás velejárója volt, sok kortársa nyakában lógott ott a Pajtás fényképezőgép, vagy az, amihez éppen hozzá tudtak jutni. Ugyanígy volt ez a nyersanyaggal is, egy tekercs Kodak film óriási kincs volt, pult alól lehetett csak beszerezni, így nagyon megbecsülte, amikor időnként sikerült. Egyik hortobágyi barangolásán meghatározó élménye lett a Magyar Televízió operatőrének kalauzolása, aki azt mondta, ha jól akar filmezni, előtte legalább 10 évig fényképezzen. A gyakorlással kialakuló rutin, a téma fotós szemmel való „becserkészése” innen datálható tehát. Akkor is fotózott, amikor nem volt nála gép, így tanulta a kép szerkesztését, figyelte a fényeket. Folyamatosan komponált, tervezgetett fejben nem egy fotó éveket váratott magára, mire el tudta készíteni, amikor jók voltak a fények, és gép is volt nála. A fekete-fehér film után következett a dia, majd egy rövid szünet után a digitális kamerák megjelenésével hamar eljött a digitális fényképezővel való ismerkedés is. A gyorsan a technikai csúcsra jutó gépeket félretéve az utóbbi néhány évben ismét elkezdett analóggal fotózni, ezúttal a kisfilm mellett középformátumú géppel is. A kezdeti hobbi eredményeként már diái közül is több fotója került plakátokra, könyvekbe, könyvborítókra. A digitális fényképezés kezdetén indult fotóriporteri pályája, először egy helyi magazin (Megyénk), később egy megyei hetilap (ugyancsak Megyénk címmel), majd egy országos napilap (Népszabadság) számára. Ezzel párhuzamosan alapítója egy képügynökségnek, valamint saját szervezésű fotós képzések előadója lett. Utóbbit igényes amatőröknek szervezi leginkább a TerepSzemle Stúdióval, melynek szintén alapító tagja. Képeit és munkáját magas technikai felkészültség jellemzi, pontos fénymérés, kiegyenlített tónusok, precízen megválasztott háttér és környezet. Nagyon jó megfigyelő, ezért képein sokszor olyan apró kis részletekben rejlik a humor, vagy épp a szarkazmus, amin a felületes szemlélő könnyen átsiklik, a gondolkodva befogadó viszont új értelmezést nyerhet általa.