Idén harmincadik alkalommal hirdették meg az id. Kapoli Antal emlékére 1957-ben életre hívott pályázatot népművészeti faragó szakágban.

A névadó híres somogyi faragópásztor volt. 1867-ben született Gyalányban, apai és anyai ágon is juhászcsaládban. Életrajzi adatai szerint 13 éves korától haláláig - 90 évesen halt meg – faragott. Két nagy kitüntetésben részesült 1954-ben a „Népművészet Mestere” címet, majd 1956-ban – népművészként elsőként – Kossuth-díjat adományoztak neki.

A korábbi években Balatonlellén, idén Budapesten rendezték meg a pályázati kiállítást a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban, amely debreceni sikert hozott.

Kovács Zoltán szarufaragó Népi Iparművésznek ítélte a szakmai zsűri a Nagydíjat.

Pályázati anyagának fő darabja egy kapitális méretű kanászkürt volt Felső-Tisza vidéki motívumokkal díszítve. Ezt a motívumot vezette végig 6 darab, szintén szürke marha szaruból készült, mai használatra alkalmas konyhai tároló edényen: fali páros fűszeres, teás doboz, kanalas sótartó, fedeles páros fűszeres, cukortartó, sószóró.

Hosszú évek munkájának gyümölcse ez a díj, hiszen idén 20 éve kapta meg a megtisztelő Népi Iparművész címet. Azóta következetesen dolgozik a könnyen feledésbe merülő pásztorművészet Európában egyedülálló magas esztétikai színvonalú tárgyi kultúr hagyatékunk megmaradásán és modernkori életünkbe való beillesztésén.

A díjjal együtt megkapta 3 évre megőrzésre az öreg mester 1956-ban készült munkáját. 

Számos korábbi díja mellett ezt tartja a legértékesebbnek.  


 

Kovács Zoltán id. Kapoli Antal 1956-ban készült
szarukürtjét 3 évre megkapta megőrzésre